Mint minden kezdet, ez is nehéz. Honnan kezdjem és mivel? Tulajdonképpen olyan életről lenne szó, amelynek a házfalai üvegekből vannak, mindenki  mindent tud, vagy tudni vél, jót, rosszat, megtörtént és valótlant.Szóval bátorságot veszek és belevágok ebbe a munkába. A nevek nem valósak, de a történet szóról-szóra. Ez az élet egy vegyes lakosságú országban folyik, ez is sok szerepet játszik ebben az életben.

            Az őseimről annyit szeretnék írni, hogy dédszüleimig visszamenve, mind a két ágon, kántor-tanítók voltak, lelkészek, köztisztviselők, papnék, stb.Édesanyám egy tiszta magyarlakta (nevezzük) Kisvárosból származott. A szülei ott laktak, miután nagytatám nyugdíjba ment a tanügyből. Nekik volt egy fogyatékos lányuk, a nagynéném (gyermekkori agyhártyagyulladás).Írni-olvasni tudott és a mondott dolgokat elvégezte. Nagytatám nyugodt ember volt, mivel nagymamám nagyon jól vezette a háztartást, így ezt rábízta, Ő sétálgatott az akkor még csendes -békés városnegyedben, nézegette az új lakásépítéseket, olvasott, keresztrejtvényezett. A közeli rokonaik is mind abban a negyedben laktak, így gyakran összejártak, azt az igazi régi összetartó, meghitt családi kapcsolatot tartották..Ők reformátusok voltak.Ide még visszatérek, de ahhoz le kell írjam, hogy mi hol laktunk.

         Édesapám (hívjuk) Nagyvárosból származott, de az a nagytatám is egy faluban tanított, majd  nyugdíjas korukban Kisváros 2-ben, végül a lányuknál, Kisváros 2 melletti Megismerkedés faluban. Nekik 4 gyermekük volt.Ebből ketten, édesapám és az egyik öccse, kántor-tanítók, a lánytestvérük köztisztviselő Megismerkedés faluban, az öccsük is köztisztviselő volt az ország másik Nagyvárosában. Mind családosak voltak, tehát itt már sok volt az unoka. Így a nagyszülői szeretet sem tudott olyan kiegyensúlyozott lenni.Ők katolikusok voltak.

           A szüleim, mint annyian másak, a munkahelyükön ismerkedtek meg, két kezdő tanító. Édesapám elkerült Nagyvárosból egy kis faluba, ahol édesanyám is tanított.Házasságuk után 3-an születtünk, s a mi kedvünkért visszaköltöztek Nagyvárosba, mondván, hogy nagyobbak az esélyek a gyermekek taníttatására. Amikor 2 éves voltam (én vagyok a legkisebb) már Nagyvárosban laktunk egy társasházban.